Hírek, gondolatok, kiscicák

2016. november 24., csütörtök

Szép új Budapest - Ádám

7:09 Posted by Kristóf Szöllösi , No comments
Az Acélszentek főhőse, Ádám, egy középkorú férfi, aki saját véleménye szerint épp eleget látott már ebből az elcseszett világból. Foglalkozását tekintve gépromboló, azaz pénzért öl exoszkeletonokat, amikre mások még csak ránézni sem mernek, azon belül is rendje egyik legjobbja. Számtalan elvégzett munkával és kinyírt pilótával a háta mögött igazi veterán, aki nem ijed meg a saját árnyékától, de ahhoz is van elég esze, hogy ne ugorjon ész nélkül fejest a szarba.

„– Amíg az exo hal meg a nap végén, és nem én, addig nem gáz. – Próbáltam megnyugtatni, bár fogalmam se volt, mennyire sikeresen. Legalább nem hányta el magát, mikor ránézett a Pitbull hullájára. Az is valami.”

Azonban munkája igen keményen rajta hagyta a keze nyomát: végtelenül cinikussá, antiszociálissá formálta. Mondják, megesik az ilyesmi, ha az ember születése napjától a világ mocskát látja minden egyes nap. Nem lett belőle pszichopata, vagy egész nap a sarokban gubbasztó őrült, pusztán annyiról van szó, hogy rohadt nehezen tudja kifejezni az érzéseit (már ha akarja egyáltalán), és sokszor nem tudja, mit kezdjen az emberekkel.

„Először is gondolatban számba vettem minden olyan helyett, ahol kényelmesen elrejthető lett volna egy atombomba. A Szakadár Blokk területe volt az első tippemével kezdtem, egész egyszerűen azért, mert a Fantom a Szabadkereskedelmi Zónához tartozott, azt pedig mindenki tudta, hogy ez a két állam mennyire rühelli egymást. Egy Kőbányán robbanó atombomba szép pontot tenne a kapcsolatuk végére, az biztos.”

A várossal viszont annál jobb a kapcsolata. Míg a legtöbb rendtársa általában az állomások zárt közösségén belül szeret mozogni, ahol nem kell foglalkoznia a nem gépromboló söpredék hülyeségeivel, addig ő a felszínen is elemében érzi magát. Kiismerte a belváros romjait és a nagy államok területét egyaránt, így ismer szinte mindenkit, akit ismerni érdemes. Tudja, milyen problémákkal hova fordulhat, és azt is, hol érdemes behajtani a szívességeit, ha el akar érni valamit. Míg a legtöbb rendtársa ellenségként tekint a városra, addig ő afféle kényszerű szövetségest lát benne, és ez nem egyszer hasznára vált már az évek folyamán.

„A férfi pont úgy nézett, ki mint jó fél éve, mikor utoljára láttuk egymást. Majdnem két méter magas, kigyúrt állat volt, kopott farmerben és levágott ujjú ballonkabátban. Pólót vagy ilyesmit nem viselt, így bárki láthatta a mellkasára tetovált széttárt szárnyú főnixet. Nem épp a legbölcsebb dolog, hiszen így ránézésre meg lehetett róla mondani, mivel foglalkozik, de a Kálvin tér vallási fanatistáit nem igazán érdekelték az ilyen praktikus megfontolások.

Ők a rend fanatikus, elvakult ágát követték megalapításuk óta. Szentül hittek a reinkarnációba, az ember lelkét pedig valamilyen elcseszett metafora alapján a lángokból feltámadó főnixmadárhoz hasonlították, épp ezért áldozataikat minden egyes esetben igyekeztek felgyújtani, hogy megtisztulva születhessenek újjá. És mindeközben komolyan hittek abban, hogy épp jobbá teszik a világot. Elnézve őket mindig örültem, hogy a Deák téri állomást a rend mérsékeltebb, kevésbé piromániás tagjai alapították.”


Ádám a géprombolók mérsékeltebb, Deák téri ágához tartozik, és mint az állomáson szinte mindenki, ő is meg van róla győződve, hogy a Kálvin téri géprombolók fanatikus barmok. Természetesen valamilyen szinten tiszteli őket, hiszen mégiscsak szegről-végről rendtársak, de megvan róluk a nagyon határozott véleménye mindeközben.

0 megjegyzés:

Megjegyzés küldése