Hírek, gondolatok, kiscicák

2016. november 1., kedd

Szép új Budapest - Pest II.

2:03 Posted by Kristóf Szöllösi , No comments
1.  Szakadár Blokk

"– És hol van most? – tettem fel újra az eredeti kérdést. – Ha nem valahol a németek területén belül, akkor hol?
 Csótány újra vetett egy pillantást a töltényekre, és látszott rajta, hogy nem szívesen megy bele a dologba, de már késő volt többet kérnie. Azzal, hogy elkezdett beszélni, megpecsételte az alkut, és tudta, ha most nekiáll szívózni, azzal a saját hírnevét rontja.
– Kispesten, egy tízemeletes panel tetején. Odaköltözött ahhoz a szarhoz, amit talált, bármi is legyen az.
– Az már a Blokk területe.
– Ja, de a jelek szerint nem bánják, hogy ő is ott van – vonta meg a vállát Csótány. – Tudod, hogy a szakadárok mindig is hajlamosak voltak lazán kezelni a határokat. Akár a sajátjukat, akár másokét. Meg aztán szerintem nem is tudják, ki költözött hozzájuk. Biztosan azt hiszik, csak valami újabb őrült szent, aki pár héten belül úgyis meghal a picsába."

A Szakadár Blokk a maga 209 négyzetkilométeres területével egyértelműen Budapest legnagyobb állama. Felügyelete alá tartozik gyakorlatilag egész Dél-Pest, a Havanna-lakóteleptől kezdve egészen Rákoskertig. Az állam határai viszont meglehetősen képlékenyek: a pestiek a belvároshoz közeli területeiket hajlamosak leszarni, azonban időről időre visszatérnek a katonáik, hogy rendet vágjanak az elszemtelenedett szekták között. Mindent összevetve viszont ember legyen a talpán, aki meg tudja mondani, épp mely területeket tekinti sajátjának a Blokk.

„Először is gondolatban számba vettem minden olyan helyet, ahol kényelmesen elrejthető lett volna egy atombomba. A Szakadár Blokk területe volt az első tippem, egész egyszerűen azért, mert a Fantom a Szabadkereskedelmi Zónához tartozott, azt pedig mindenki tudta, hogy ez a két állam mennyire rühelli egymást. Egy Kőbányán robbanó atombomba szép pontot tenne a kapcsolatuk végére, az biztos.”

A Blokk nem önálló államként kezdte meg a működését, hanem a Szabadkereskedelmi Zóna részeként létezett több évtizeden keresztül. A szakadás akkor következett be, mikor a pestiek úgy döntöttek, lerázzák magukról a budai kereskedőklánokat és kikiáltották a függetlenségüket. Azt ezt követő hosszú, véres és kegyetlen polgárháború tökéletesen megalapozta a Szakadár Blokk és a Szabadkereskedelmi Zóna kapcsolatát: a két állam a mai napig utálja egymást, mint a szart.

„A Kaszás és a Kispesti Százkilences Rohambrigád, bár papíron valamelyik pesti generálisnak tartozott hűséggel, mindig is félig autonóm státuszt élvezett a Blokk zavaros belpolitikája miatt. Máshol talán rövidebb pórázon tartották volna, itt viszont nem kellett ilyesmitől félnie, hiszen felettesei túlságosan el voltak foglalva egymás torkának átvágásával.”

A Szakadár Blokk nagy területéhez nagy népesség és nagy hadsereg is társul, és egyedül egy dolog akadályozza meg az államot abban, hogy komolyabb terjeszkedésbe kezdjen: önmaga. Az egymás ellen áskálódó tábornokokból összeállított vezérkar csak akkor tudja abbahagyni egymás hátba döfését, ha valami külső veszély fenyeget, és akkor is csak rövid ideig. Lehet, egyszer a jövőben kiemelkedik majd valaki ebből a masszából, hogy egybe kovácsolja a különféle frakciókat, addig is azonban békésen ütik egymást tovább, és csak akkor mennek neki bárkinek, ha ebben megzavarja őket.

2. Angyalföldi Népköztársaság.

A régi jó dolgokból igenis maradt valami. Ami azt illeti, kicsit túl sok is, ha a Szabadkereskedelmi Zónát vagy Óbudát kérdezzük.

„Az út rövid volt és meglehetősen gyors. A Váci út állapotát a kommunisták mindig is a szívükön viselték, hogy a tankjaik a lehető leggyorsabban fel tudjanak vonulni a déli határhoz, ha onnan érné őket támadás. Az autóroncsokat eltüntették, a kátyúkat feltöltötték, a szektások házi készítésű taposóaknáit pedig minden reggel hatástalanították. Kis jóindulattal megalkották Budapest legjobb állapotban lévő, legbiztonságosabb útszakaszát. Nem telt bele öt perc, és már nyílt is a kocsi ajtaja, mi pedig megpillanthattuk mindazt, ami az egykori Magyar Népköztársaságból megmaradt: Angyalföldet. 

A bölcsek, akik értettek a háború előtti világ történelméhez azt mondták, annak idején itt dúltak a legvéresebb gerillaharcok, mikor a NATO kiűzte a szovjeteket, és itt ünnepeltek a leginkább, mikor a kommunista csapatok visszafoglalták a várost. Angyalföld pedig azóta is megmaradt a gyökereinél. Mikor a világháború után a környéken eluralkodott az anarchia, itt a helyiek újraszervezték a munkásőrséget, a pártot és a szocializmus összes többi kellékét, és hamarosan már a környező kerületeket is az ellenőrzésük alá vonták. Ha nincsenek a NATO-hoz hű budai partizánok, akik később megalapították a Szabadkereskedelmi Zónát is, könnyen lehet, hogy az egész várost el tudták volna foglalni, így viszont be kellett érniük Észak-Pesttel.”

Mikor a régi jól ismert világ darabokra hullott körülöttük, az angyalföldiek eszméltek elsőként. A kommunizmus régi, kipróbált, megbízható ideológiája köré gyűjtötték a környék lakosait, és kikiáltották a világháború utáni világ egyik első államát, az Angyalföldi Népköztársaságot. A környező területeken uralkodó fejetlenséget kihasználva a Népköztársaság gyors terjeszkedésbe kezdett, és a folyamatos előretörését csak az Újbudán szerveződő, NATO-hoz hű partizánok tudták megakadályozni. Az ellentét innentől kezdve adva volt, és Budapest a világháborút követő pár évtizedben a Szabadkereskedelmi Zóna és az Angyalföldi Népköztársaság fegyvereitől volt hangos.

„A kerületben és az ellenőrzése alá tartozó városrészekben azóta gyakorlatilag megfagyott az idő. A házak falán hatalmas, színes poszterek hirdették a következő pártkongresszus időpontját, a távolban pedig ott magasodtak a Váci út gyárai, amiket a helyiek mániákusan tisztán és rendben tartottak, noha érdemi termelés a legtöbben már évtizedek óta nem folyt a Zóna és Óbuda megfigyelői szerint.”

Ha hagyományokról van szó, az angyalföldiek nem tudják, mikor kell leállni. Évente szervezik a pártkongresszust, visszahozták a munkásőröket, felújították a Váci út gyárait, exókat pedig még rémálmaikban sem alkalmaznak, hiszen azok az imperialista kutyák játékszerei. De végső soron kinek kell egy szaros páncél, amikor akár az Árpád hídon is csapathatja egy tankban, pont úgy, mint a régi szép időkben?


Ennyi lett volna a második rész, de nem kell megijedni, hamarosan érkezik a harmadik, amiben lehetőség lesz átruccanni kicsit Budára, hogy megnézhessük a minden idegszálával Amerikát másoló Szabadkereskedelmi Zónát, és a város legelbaszottabb helye jelzőt kiérdemlő Óbudát.

0 megjegyzés:

Megjegyzés küldése