Hírek, gondolatok, kiscicák

2016. december 29., csütörtök

2016 röviden

8:08 Posted by Kristóf Szöllösi , , , No comments
Az évértékelő bejegyzés egyike azon dolgoknak, amelyekről sosem gondoltam volna, hogy valaha szükségem lesz rájuk, netán nekem magamnak írni kell majd egyet. Ennek ellenére most nagyon úgy néz ki, hogy épp bekövetkezik a lehetetlen.

Szóval így visszatekintve a 2016-os év számomra meglepően eseménydúsan indult. Pár nap különbséggel sikeresen megvédtem a szakdolgozatomat (tudtam, hogy az a rengeteg ju-jitsu lecke egyszer még meg fog térülni) és sikeresen felvételiztem a villanykarra mesterképzésre, aztán még kijózanodni sem volt nagyon időm, és február tizedikén már ott is virított az Acélszentek első részlete az Aranymosás oldalán. Aztán már a Hungaroconon ültem, és a kezdő írók lehetőségeiről filozofáltam Tallódi Juliannával és Bakti Viktorral, innen meg már rohanhattam az Acélszentek bemutatójára. Na jó, lehet, hogy az események között kicsivel több idő telt el, de most hirtelen visszaemlékezve körülbelül így csapódott le az elmúlt egy év.

Bevallom, mikor beküldtem a regényemet, magam se gondoltam volna, hogy így végig is fog menni, egészen a megjelenésig. Eredetileg úgy gondoltam, ez az idei Aranymosás jó visszajelzés lesz, hogy hol is tartok jelenleg, mi miatt vágják vissza a regényemet. Végső soron, ha úgy vesszük, megkaptam ezt a visszajelzést, és jóval pozitívabb lett, mint azt én valaha is reméltem.

Azt hiszem, egyértelmű, hogy számomra az idei év legnagyobb élménye az Aranymosás, illetve az Acélszentek megjelenése volt. Az valami hihetetlenül pozitív dolog, amikor az ember írása kikerül, és aztán azt látja, hogy vadidegenek (illetve nem egy olyan arc, akit meglehetősen szőrös szívű kritikusként ismertem, aki nem dicsér hobbiból semmit) az internetről dicsérik, meg mondogatják, hogy ez tök jó lett.

A másik nagyon tanulságos dolog, ami idén történt velem, az maga a szerkesztés volt szeptemberben. Kicsit azért megijedtem, hogy nem fog sikerülni a dolog, mikor közölték velem, hogy egy hónap alatt rendbe kéne tenni a szöveget, de ez a félelmem alaptalannal bizonyult, java részt szerkesztőmnek, Kozma Rékának hála, aki fáradtságot nem ismerve takarította ki a hibákat a szövegből, illetve segített, hogy hol és hogyan kell átírni, hogy az olyan remek dolgok, mint az atomrobbanás árnyékában vígan kocsmázó főhős kikerüljenek a szövegből. :D Én úgy érzem, rengeteget tanultam ez alatt az egy hónap alatt, és igen aktívan reménykedek benne, hogy ezzel az új tudással gyarapodva egy még jobb, még zúzósabb második könyvet tudok majd összehozni jövőre.

Mert számomra egy ilyen jelentősebb életcél teljesült azzal, hogy kiadták az Acélszenteket, de nem szeretnék itt megtorpanni, menni tervezek tovább ezen az úton, hátha sikerül. Jelenleg egy spin-off történeten dolgozok, ami ugyan ugyanúgy a teljesen fiktív harmadik világháború utáni Budapesten fog játszódni, de egy kicsit talán a másik szemszögből mutatja majd be ezt az egészet, hiszen a főszereplője egy exo lesz, ami ugye jellegéből adódóan a lehető legtávolabb áll Ádámtól és az egész gépromboló rendtől.


Nos, azt hiszem én körülbelül ennyit akartam most így hirtelen mondani. Vigyázzatok magatokra, csak óvatosan alapítsatok szektát,mindig legyen a közeletekben egy mikro vagy némi vaku mert abból könnyű EMP gránátot gyártani otthon (az Origo mondja, nem én találtam ki), és persze járjatok erre 2017-ben is. Jóféle lesz. :D   

0 megjegyzés:

Megjegyzés küldése