Hírek, gondolatok, kiscicák

2016. december 3., szombat

Szép új Budapest - A Fantom

6:16 Posted by Kristóf Szöllösi , No comments
A Fantom egy legendás exoszkeleton, akiről senki sem tudja pontosan, egyáltalán létezik-e még. Anyukák riogatják vele engedetlen gyerekeiket, de azért nem túl nagy beleéléssel: hiszen a srácok is jól tudják, hogy a Fantomot jó eséllyel már rég bezúzták, vagy soha nem is létezett.

„ A negyedik világháború hívei és a pesti megfigyelők patkányként iszkoltak a Fantom közeléből, ő azonban nem is törődött velük. A bal kezében tartott rohampuska felénk lendült, majd egyetlen rövid, csípőmagasságban eleresztett sorozattal kettéfűrészelte az egyik Kálvin téri géprombolót. A másik három fickó az EMP gránátja után kapott irigylésre méltó gyorsasággal, de mind elkéstek. A Fantom a tömegbe kaszált, leterített vagy tucatnyi civilt, akik nem tudtak elég gyorsan elmenekülni, és három géprombolót is. Kiáltani sem volt idejük, már holtan hevertek a földön. ”

A Fantom egyetlen alkalommal jelent meg a szóbeszéd szerint: a Szabadság híd ostrománál, mikor a Szabadkereskedelmi Zóna életben maradása volt a tét. Egymaga kigyalogolt a híd közepére, majd felvette a harcot a Szakadár Blokk három exójával, és majdnem nyerni is tudott. Egyetlen lövéssel leszedte a Gólemet, közelharcban kicsinálta a nála háromszor nagyobb Zsarnokot, és a Kaszást is sikerült felszögeznie a híd egyik oszlopára, mielőtt az levágta volna a fejét. A Fantomot a budaiak összeszedték, pilótáját nemzeti hősként eltemették, a ruhát pedig eldugták az egyik titkos fegyverraktáruk legmélyére, és azóta se vették elő. A hivatalos álláspont szerint soha nem is létezett semmiféle Fantom, azért, a jól értesült csövesek viszont azt suttogják, találtak valamit a páncélban, amitől annyira megijedtek, hogy soha többé nem akarják bevetni.

„ A pilóta a páncél  sisakrostélyát nem engedte le, így láthatóvá vált az arca. Hosszú, fekete hajú, zavart tekintetű kölyökre bámultam, akinek tejfehér bőrén vaskos fekete erek hálója ütött át. Mikor a pofájába világítottam, még csak nem is hunyorgott. ”

Csakhogy a Fantom mégis megjelent Budapest utcáin, méghozzá nem is akárhogy: belopódzott az Angyalföldi Népköztársaság területére, fél kézzel lemészárolta a Lehel téren felépített gépromboló állomást, és ellopott egy atommeghajtású exót, senki sem tudja, miért. Új pilótáját, egy fiatal, szemlátomást kattant kölyköt, senki sem ismeri, fogalmuk sincs, ki ő és honnan jött. Azonban ahhoz nem férhet kétség, hogy vagy eleve rohadt jó harcos volt, vagy a ruha tette azzá: eddig gond nélkül gázolt át mindenen és mindenkin, aki csak megpróbált az útjába állni.

„ Exo volt a rohadék. Egy két és fél méter magas, piszkosszürke exo. Tuti egyedi készítésű ruhája volt, mert azt még a félhomályban is meg tudtam mondani, hogy még csak véletlenül sem hasonlít egyik gyári modellre se. Körvonalait nehezen lehetett kivenni, folyamatosan remegtek, néha pedig teljesen el is mosódtak. Pályafutásom alatt egyszer már belefutottam egy hasonló rohadékba, ezért egyből tudtam, hogy mit látok: álcamezőt, méghozzá egy igen erős fajtát. Jobb kezében véres pengéjű kardot tartott, a válláról dobtáras rohampuska lógott, bal kezében pedig ott fogta a Hamvasztót , a nukleáris páncélok prototípusát.” 

Felszerelését tekintve a Fantom egy könnyű páncélzatú exo, amit gyárilag egy páncéltörő rohampuskával és egy karddal fegyvereztek föl. Viszonylag apró termetét és vékony páncélját nagy mobilitásával, gyors reflexeivel és beépített álcamezőjével kompenzálja. Ez utóbbi ugyan zabálja az akkukat, mint a fene, de cserébe gyakorlatilag láthatatlanná teszi az exót, így adva neki esélyt a menekülésre vagy éppen a meglepetésszerű támadásra.  

0 megjegyzés:

Megjegyzés küldése