Hírek, gondolatok, kiscicák

2017. február 18., szombat

Kimaradt helyszínek

6:58 Posted by Kristóf Szöllösi , No comments
Az Acélszentek története és világa sok változáson ment már keresztül azóta, hogy pár éve először merült fel bennem a Nyugati előtt egymást cséplő szuperrobotok ötlete. Változott többek között a főszereplő, a főgonosz, a történetnek egy csomó apró pontja, és persze a helyszínek. Budapest egy nagy és gyönyörű város, tele félelmetesen színes múltra visszatekintő épületekkel. Közülük nem egy szerepelt a kézirat valamelyik változatában, azonban akadt egy csomó, ami végül nem jutott el a végleges verzióig. Ezekből szedtem most össze azt az ötöt, amit én kvázi a legérdekesebbnek tartok.

Vigyázat, a poszt jellegéből kifolyólag lágy spoilerek akadhatnak benne, így a továbbolvasást csak akkor tudom javasolni, ha már olvastad az Acélszenteket. De tényleg.

5. Császár-Komjádi Sportuszoda


forrás: legifoto.com

Rögtön a legelső „tétel” kicsit talán kilóg a listáról, hiszen szerepelt a regényben, csak épp egyáltalán nem olyan fajsúlyosan, mint egy előző verzióban. Nem tudom, mennyire emlékeztek rá, mindenesetre ez volt az az óbudai fogolytábor, ami mellett Ádám és Tomi elhaladtak a Véres Falkához menet. 

Egy valamivel korábbi verzió végén ennél azonban jóval fontosabb szerep jutott neki, ugyanis az óbudaiak ide cipelték a negyedik világháború budapesti prófétáját, akit Ádám és a Kaszás feltétlen ki akart kérdezni. Épp ezért ott még szerepelt egy olyan fejezet, amiben Ádám végiglopódzik az egész kócerájon, a végén pedig megállapítja, hogy az óbudaiak tényleg beteg faszok. Végül azonban a budapesti próféta kikerült a regényből, és vitte magával ezt a jelenetet is. 

4. Batthyányi téri Vásárcsarnok

forrás: budapestcity.org

A végső változatban a Batthyányi tér már csak említés szintjén szerepel, azonban korábban még igen nagy szerepet kapott. Először a negyedik világháború híveinek komplett bagázsa élt itt, egész pontosan a téren található vásárcsarnokban, aztán pedig a prófétájuk örökölte meg a helyet, mint amolyan elvonulásra, meditálásra tökéletesen alkalmas helyet.

Eredetileg a végső összecsapásra Ádám és a Monolit között itt került volna sor, de aztán a negyedik világháború hívők a várba költöztek, és természetesen vitték magukkal a Fantom nagyra nőtt haverját is, a próféta pedig kikerült a kéziratból, így végül a vásárcsarnok sem kapta meg a figyelmet, amit megérdemelt volna.

3. Allee


forrás: Allee.hu

Ez talán kicsit ferdítés, ugyanis nem maga az Allee kapott volna szerepet az írásban, hanem a helyén álló masszív és kiválóan őrzött budai fegyverraktár. Azon kívül, hogy félelmetes arzenált halmozott itt fel a Szabadkereskedelmi Zóna, sokáig itt rejtegették az exót, amitől ők maguk is féltek: a Fantomot. 

Az egyik legelső verzióban szerepelt egy jelenet, ahol Ádám beszenvedi magát ebbe a komplexumba, azért, hogy a saját szemével győződhessen meg arról, hogy a Fantom tényleg nincs itt, hanem eltűnt. Aztán átgondoltam, hogy épp mit kezdek az életemmel, és ennek a jelenetnek sajnos mennie kellett. A fegyverek persze ott vannak továbbra is, csak a végső verzióban, igazodva ahhoz, hogy ez elvileg egy remekül védett létesítmény, egyetlen kóbor szektás sem megy be megnézni őket. :D

2. Budapesti Vegyiművek Zrt. Illatos úti telephelye


forrás: Index


Az Illatos úti telephely már 2014-ben, világháború nélkül is eléggé posztapokaliptikusan nézett ki, ezért szinte adta magát, hogy bekerüljön a történetbe. A listán szereplő épületek közül ez talán a legidősebb, hiszen még az Acélszentek legelső verziójában szerepelt, ott, ahol a Fantom volt a főhős.

Eredetileg a Kaptár fészkelte be magát ide, itt alakítva ki azt a gyártósort, ami a végős verzióban már a Ganz telephelyén kapott helyet. A Fantom felkereste, hogy kérjen tőle néhány akkumulátort már majdnem lemerült exójához, aztán, amikor ez nem sikerült, ráborított pár hektoliter mérgező szart. Mit ne mondjak, már akkor is született diplomata volt a srác, amit később a Lehel téren is volt alkalma bemutatni. 

1. Nyugati pályaudvar


forrás: underpass.blog.hu

Az ideggázzal elárasztott, több évtizede lezárt metróállomások kihagyhatatlan elemei akármelyik regénynek, ezért viszonylag sokáig az Acélszentekből sem hiányoztak. Egész pontosan a Nyugati pályaudvar először talán a kézirat második verziójában jelent meg, és nem is kopott ki, csak akkor, amikor jelentősen átírtam a történet első felét, hogy valamivel feszesebb legyen a cselekmény.

A futuristákat meglátogató Ádám és Dani eredetileg ugyanis nem a széfért mentek, hanem az állomásra akartak lejutni, egy, a WestEndben található vészkijárat segítségével. Ez sikerült is nekik, ennek köszönhetően Ádám pedig eltöltött pár vidám órát odalent egy házi készítésű gázmaszk és egy nagy halom gépromboló hulla társaságában, hogy a végén ne találjon semmit.

0 megjegyzés:

Megjegyzés küldése