Hírek, gondolatok, kiscicák

2017. április 26., szerda

Ha most tépik fel a síneket, akkor késni fogunk? - Összefoglaló a hétvégéről

10:21 Posted by Kristóf Szöllösi , , , No comments
Meglepően intenzíven alakult az elmúlt hétvégém: egyrészt hivatalos voltam a Könyvfesztiválra is, ráadásul ezúttal nem egyszerű olvasóként, hanem mindjárt dedikáló íróként, másrészt pedig pár héttel ezelőtt meghívtak Szolnokra is, hogy beszéljek egy keveset az Acélszentekről a helyi Krimi Körnek (ez amolyan ifjúsági olvasó kör), én pedig nagyon szívesen eleget tettem ennek a felkérésnek.

Nem vagyok valami gyakorlott MÁV felhasználó, így a péntek délutánom kicsit kapkodósra sikeredett. Először majdnem sikerült rossz vonatra szállnom, aztán sokáig azt hittem, hogy elhagytam a jegyemet, végül pedig ötpercenként nézegettem a telefonomat, és aktívan meg voltam róla győződve, hogy elkések. Mit ne mondjak, ilyen szempontból kifejezetten bizalomgerjesztő látvány, ha az ember kinéz az ablakon, és egy munkagépet lát közvetlen maga mellett, ami épp a szomszédos sínt tépi fel. :D

De az összes rossz ómen ellenére sikerült időben érkeznem, annyira, hogy még egy kis szabadidőm is maradt bóklászni. Mivel amúgy is szeretek csak úgy random járkálni a városban, kapva kaptam az alkalmon, és szétnéztem Szolnokon is. Első benyomásaim alapján valami rohadt szép a város. Csendes, nyugodt (lehet, ez csak a péntek kora délutáni időpont miatt volt így), de abszolút nem negatív értelemben, ráadásul külön élmény volt a budapesti szmog után némi levegőt is lélegezni.

Maga a beszélgetés is remekül zajlott. Bevallom, kezdetben volt bennem némi félsz, hogy hogyan fogok én tartalmasan beszélni két órán keresztül az Acélszentekről, de végül nem lett semmi baj. Már a könyvtárba való belépéskor vigyorognom kellett, mikor kiszúrtam, hogy egy saját plakátot is kaptam ( ez nem vicc), és ez a pozitív hangulat megmaradt bennem egészen a nap végéig. A Verseghy Ferenc Könyvtár ifjúsági olvasóköre egyszerűen remek arcokból áll, és végül sikerült egy jó kedélyű, kötetlen beszélgetést összehozni. Igazából észre se vettem, már el is repült az a két óra, és zárt a könyvtár. (Bár az igazsághoz hozzátartozik, hogy nem volt könnyű kidobni minket, csak sokadik felszólításra sikerült. :D )


Íme a plakát, ha engem kérdeztek, elég ütősre sikeredett


Én ezúton is szeretném megköszönni a könyvtárnak illetve a Krimi Kör vezetőjének, Nagy Cintiának, hogy leszervezték ezt a beszélgetést, remélem, lesz még lehetőségem ellátogatni hozzátok.
Fáradtan, de nagyon jó hangulatban hagytam végül ott Szolnokot, és ezen az se tudott változtatni, hogy hazafelé természetesen rossz vonatra szálltam, és tettem egy tiszteletkört a környéken. Semmi baj, úgyis régi vágyam volt megismerni a környék vasútvonalait.

Vasárnap pedig következhetett a Könyvfesztivál. Voltam már kint az elmúlt évek során is, nem is egyszer, de ezúttal mégiscsak más volt az egész, hiszen immár nem csak nézelődni meg vásárolni mentem, hanem dedikálni is.  Bevallom, eddig is gondolkoztam már rajta párszor, hogy milyen menő lenne annak a bizonyos asztalnak a túloldalán ülni, kiadott szerzőként, szóval ha nagyon cukrosan akarjuk megközelíteni a helyzetet, mondhatnánk azt is, hogy egy álom vált valóra. :D

A kiadó munkatársainak pedig nagyon hálásan köszönök minden segítséget. Nagyon kedvesek és segítőkészek voltak, nélkülük szerintem a megfelelő asztalt se találtam volna meg, ahová le kellett ülnöm.


A Könyvfesztiválról készült egyetlen kb. vállalható kép. Mit ne mondjak, az értelmezhető fejet vágást és a kamerába nézést még sajnos gyakorolnom kell.

Sajnos ezúttal sem tudtam sokáig maradni, ugyanis az egyetemen lassan véget ér a félév, és ennek megfelelően tízemeletes panelként szakadnak a nyakamba a dolgaim, amiket jó tíz héten keresztül taktikusan halogattam. :D


Aminek kifejezetten örülök, hogy a sietős tempó dacára is sikerült teljesen véletlenül összefutni és dumálni egy keveset Rácz-Stefán Tiborral, de ennek ellenére tervezem, hogy majd egyszer valamikor huzamosabb időt is eltöltök egy ilyen rendezvényen, és nem rohanok el a fenébe másfél óra után érthetetlen differenciálegyenleteket motyogva.

0 megjegyzés:

Megjegyzés küldése