Hírek, gondolatok, kiscicák

2017. december 29., péntek

2017 - Évértékelő jellegű bejegyzés

8:15 Posted by Kristóf Szöllösi No comments
Lassan már itt a december vége, ez pedig mi mást jelentene, mint hogy eljött az évi átlagos két blogbejegyzés közül a másodiknak az ideje? Ne is húzzuk tovább a szót, lássuk, mi történt 2017-ben! Előre szólok, hogy nem lesz benne annyi robbanás, mint az Acélszentekben.

2017 már csak azért is érdekes volt számomra, mert ez volt az első évem megjelent könyvel rendelkező íróként. Igazából ez még így önmagában nem jelentett túl sokat, nem tanultam meg hirtelen lézert lőni a szememből meg semmi ilyesmi, de cserébe azért nem egy kifejezetten pozitív élményt köszönhettem a dolognak.

Rengeteg jófej embert megismerhettem, köztük például az immár szintén Sötét Örvény szerző V. K. Belonnét, vagy a szegedi Verseghy Ferenc Könyvtár ifjúsági olvasókörének tagjait. Megtanultam, hogy a dedikálás alá dátumot is illik írni, valamint a rémesen rossz névmemóriám is sokat fejlődött, mert negyedjére visszakérdezni, hogy „Amúgy kinek is írhatom?” már kicsit gáz. Sőt, ami azt illeti, február vagy március környékén még a jogosítványom is meglett, amit aztán végképp nem gondoltam volna mondjuk tavalyelőtt ilyenkor.

Aztán az év második felében, körülbelül úgy augusztus/szeptember magasságában én is csatlakoztam a PC Guru Online csapatához. Igazából a játékok világa (és persze az írás) sosem állt túl távol a szívemtől, így adta magát a gondolat, hogy miért ne próbálnám ki magam ilyen téren is, és azt kell mondjam, eddig kifejezetten jó döntésnek tűnik a dolog. Egyrészt megismerhettem egy csomó nagyszerű embert, másrészt pedig, mivel ez egy igen gyakran frissülő netes felület, kvázi rá vagyok „kényszerítve”, hogy minden nap írjak valamennyit, ami megint csak nem egy hátrány. Nagyszerű lehetőség, hogy az ember rájöjjön, ihlethiány nincs maximum egészséges lustaság, meg arra is igen jól rávilágított, mennyivel egyszerűbb egy előre megadott időrend szerint írni.

Ami pedig a könyvkiadás részét illeti az évnek, a szemfülesebbek már észrevehették, hogy idén nem jelent meg tőlem semmi sem. Tavaly, tavalyelőtt, illetve idén év elején még úgy volt, hogy szeretnék írni egy Acélszentek spin-off szerű történetet, azonban ez végül nem jött össze. Maga a szöveg kész van, azonban valahogy nem éreztem azt, hogy ez most olyan nagyon menő lenne, ezért inkább félre is raktam az egészet. Felelőtlenül ígérgetni már nem akarok, majd az idő eldönti, hogy lesz-e belőle akármi is.

De ez persze nem azt jelenti, hogy felhagytam volna az írással, inkább csak arról van szó, hogy tisztáznom kellett magamban pár dolgot és el kellett merengenem néhány kérdésen, mielőtt továbbléphettem volna. Szóval Acélszentek nem lesz, de reményeim szerint akad majd helyette más, hiszen március óta egy újabb kéziraton dolgozok (néhányszor már beszéltem is róla a Facebook oldalamon, a macskás fényképeket kell keresni, ha jól emlékszem), remélem, ezzel is sikerül majd eljutni valameddig. Ahogy tavaly is írtam, vitathatatlan, hogy az Acélszentek kiadásával egy igen jelentős cél teljesült az életemben, de nem szeretnék itt leállni, inkább mennék tovább ezen az úton, ameddig csak bírok.

Azt hiszem, ezek az év végi összegző blogbejegyzések többek között arra is jók, hogy rájöjjek, én ilyen 500 szónál hosszabb cikkeket maximum akkor tudnék írni, ha az életem múlna rajta. Most szerencsére nem múlik, szóval lassan búcsúzom idénre is. Elvégre már huszonkilencedike van, nem akarok senkit feltartani az alapozásban.


Azért remélem, a Szilveszter kipihenése után 2018-ban is összefutunk majd, ha máshogy nem is, hát akkor, amikor közösségi jelleggel stikában építünk egy mozgólépcsőt a Lehel térre. Mert az Acélszentekben úgy szerepelt, és az Acélszentek nem tévedhet. :D

0 megjegyzés:

Megjegyzés küldése