Hírek, gondolatok, kiscicák

2018. május 15., kedd

Úgy látom, bajban van, Százados!

9:31 Posted by Kristóf Szöllösi , , No comments


A Százados borús tekintettel nézett végig a harcmezőn, ahol csapatai álltak, egyedül az ő parancsára várva, hogy meginduljanak a fényes diadal vagy a szégyenteljes vereség felé. Csábító lett volna azonnal kiadni a parancsot, ő viszont még kivárt. Igazi taktikus volt, számtalan ehhez hasonló játszmával a háta mögött, és nem szerette elkapkodni a lépéseit. Ellenfelét is kiismerte már, így tudta, milyen stratégiára számíthat a másiktól. Ennek fényében igazán nem esett nehezére meghozni a megfelelő döntést, ő viszont mégis áldozott még pár másodpercet arra, hogy felmérje az egész csatamezőt, esetleges csapdák, átverések után kutatva. Elvégre ideje akadt bőven, csak agyon kellett valamivel ütnie.

Végül, nem teljes tíz perc gondolkozás után, a Százados megfogta az egyik futóját, és diadalmas mozdulattal az f4-re helyezte. A sakktábla túloldalán gubbasztó Hadnagy erre halkan felkuncogott az arcát védő sisak alatt, majd azt a rózsaszín plasztik kockát, ami az egyik bástyáját szimbolizálta, előretolta egészen a h8-ig.

– Sakk – közölte halk, rekedtes hangján, majd nagyot húzott a tábla mellett heverő flaskák egyikéből.

A futóárok fölé kifeszített álcaháló alatt gyér taps hangzott fel. A kibiceknek tetszett a Hadnagy csele. A Százados végignézett azon a tucatnyi katonán, aki körbeállta a felborított gyümölcsös ládára pakolt sakktáblát, noha jól tudta, hogy esélye sincs megjegyezni, ki az, aki a Hadnagy pártját fogja, és ki az, aki az övét. Ugyanaz a jellegtelen, sárbarna egyenruha, ugyanaz az egész arcot eltakaró sisak. Egyedül az azonosítószámuk különbözött, így a Százados ezeket próbálta memorizálni, noha már rég rájött, hogy ez tökéletesen lehetetlen. Azért megpróbálta. Első pillantásra UT-335469, OR-556281, OR-498214 és NV-567721 volt igazán elragadtatva a Hadnagy cseles lépésétől, de a táblától némileg hátrébb álló medikus egység tagjai is elismerően bólogattak.

A Százados vicsorított egyet, majd elvitte a királyát szimbolizáló elemet a veszélyeztetett területről, így felkínálva azt a töltényhüvelyt, amit a királynő helyett rendszeresítettek. Az eredeti bábúk jó része egy pár hónappal ezelőtti légicsapás során semmisült meg. A Hadnagynak mindössze pár percébe került felmérni az új helyzetet, és meghozni az ideális döntést, hiszen ő mindig is gyorsabb észjárásúnak bizonyult, mint rangban fölötte járó ellenfele. Végül, mindenki legnagyobb ámulatára, nem a töltényhüvelyt ütötte, helyette megragadta az egyik futóját, és előretolta a d5-re.

– Ismét sakk. Úgy látom, bajban van, Százados – jegyezte meg, újra meghúzva a flaskáját. Azt, hogy mi van benne, senki sem kérdezte tőle, ő pedig nem mondta el magától soha.

A Százados ismét elkezdte felmérni a lehetőségeit, magában pedig veszettül átkozta azt a lángszóróst, aki körülbelül két hete átjutott az elsődleges védelmi vonalon, és egészen eddig a lövészárokig lopakodott előre. A Százados nem is azért gyűlölte a tökéletesen ismeretlen katonát, amiért két kibicet szétégetett, mielőtt a többiek végeztek volna vele, hanem azért, mert egy kósza napalmcsóva elkapta a bádogból tákolt polcon heverő kártyapaklit is. Pedig pókerben határozottan a Százados volt a jobb.

– Gáztámadás! – üvöltötte hirtelen valaki, majd egy friss egyenruhájú, fényesen csillogó sisakú katona ugrott be az álcaháló alá. – Gáztámadás! – kiabálta még egyszer, majd rohant is tovább a következő őrhely irányába.

A Százados sóhajtott egy nagyot, majd lehajolt a ládának támasztott hátizsákjáért, és elkezdte benne keresgélni az általános szűrőket a sisakjához. A Hadnagy és a kibicek ugyanígy tettek. A legtöbben közülük már túl sok gáztámadást éltek túl ahhoz, hogy siessenek a védelmet biztosító korong alakú szűrők előkeresésével. Csak lassan, komótosan. A háború megvár, nem siet az sehova.

– Tudja, Százados, nem akarok túlságosan kritikus lenni, hiszen valószínűleg én sem voltam sokkal nyugodtabb újonc koromban, de nem gondolja, hogy ezek a mai fiatalok kicsit… túlreagálják a háborút? – kérdezte a Hadnagy, miközben egy félig elszívott csikkekkel teletömött doboz aljáról kiemelte a szűrők fekete korongjait.

– A számból vette ki a szót – helyeselt a Százados, miközben a helyükre pattintotta a saját szűrőit. 

Úgy döntött, ma ennél többet nem hajlandó tenni a túlélésért, így visszafordult a sakktábla felé.

Nem kellett odanéznie, hogy tudja, a kibicelők nagy része épp felkapja fegyverét, és megindul a frontvonal feltételezett irányába, hogy lőhessen párat. Néhány hónap, esetleg még egy teljes év, és ők is abbahagyják ezt a fajta szórakozást, amikor rájönnek, hogy a harcolásnál akadnak sokkal szórakoztatóbb programok is a háborúban. Persze a Százados akár most is elmondhatta volna ezt nekik, sőt, akár ő maga is elindulhatott volna, hogy segítsen visszaverni a gáztámadást követő rohamot, de jelen pillanatban számtalan fontosabb problémája akadt. Például a futó a d5-ön.

0 megjegyzés:

Megjegyzés küldése